A legenda szerint Kacusika Hokusai, a 19. század legjelentősebb japán festője egy alkalommal egy kakas megfestésére kapott megrendelést. Hónapokkal később, amikor a megbízó megjelent, hogy a képet átvegye, Hokusai csak annyit mondott: „Még nem készült el a kép.” A türelmes megrendelő újra és újra eljött, de a válasz mindig ugyanaz volt. Végül, tíz év múltán, amikor a megrendelő újra megjelent, Hokusai kitett egy üres vásznat, és néhány másodperc alatt megfestette a kakast. A megrendelő értetlenül nézte a képet: „Miért kellett erre tíz évet várni, ha néhány másodperc alatt elkészült?” Hokusai ekkor kinyitotta műtermének ajtaját, ahol több száz kakasfestmény sorakozott. „Most már bármikor meg tudom festeni” – válaszolta.

Az Artus – Goda Gábor társulata e történet nyomán jár körül alapkérdéseket.

„Mikor gondoljuk, hogy jó és kész valami, amit létrehoz/t/unk? Mi a helyzet saját, többször száz napos életünkkel, amit folyamatosan teremtünk? Mi ez a görcsös késztetés, hogy folyamatosan minősítsük, bíráljuk, megítéljük magunkat? És ki a megrendelő? Kinek az elvárásai szerint éljük életünket, festjük meg pillanatainkat?

Minden mozdulat teremt valamit, de egyben valami korábbit el is tüntet. Minden pillanat, minden teremtő mozdulat egy újabb reggel, melyre a Kakas emlékeztet. A mű mozgásanyagában megtalálhatók a festés gesztusjegyei, a kínai Shen Dao botgyakorlatok, melyek aztán az alkotó táncosok személyes gesztusaiban összegződnek. A koreográfia részben ismétlésre, a gyakorlás nemesítő, embert formáló lényegére épül, ahol nem a végső produktum, hanem az oda vezető út, illetve az úton levés minősége válik tartalommá.” (G. G.)