Skála / Scale

Skála / Scale

Kiállító művészek: Hardi Ágnes és Koller Margit
Kurátor: Csanádi Judit
Megnyitó: 2019. május 10-én 18:00 órakor, Artus Galéria
Megnyitja: Rényi András


Exhibiting artists: Ágnes Hardi and Margit Koller
Curator: Judit Csanádi
Opening: 10. 05. 2019 18:00, Artus Gallery
Opening speech: András Rényi


A Csanádi Judit által kurált Kapcsolótér programsorozat keretén belül Koller Margit és Hardi Ágnes szobrászművészek május 10. és június 3. között helyspecifikus installációikkal lakják be az Artus Galéria ipari tereit. A két szobrász együtt tanult a Magyar Képzőművészeti Egyetem Sass Valéria – Szabó Ádám osztályán, és azóta is több ízben működtek együtt kiállításokon, csoportos projekteken. Szoros szakmai kapcsolatuk a minket körülvevő természetes és mesterséges tér megfigyelésében, és a kapott térélmény és térérzet manipulálásának hasonlóságában ér össze.

Innen a kiállítás címe is: Skála. Hardi az épített tér emocionális kivetülését a kisplasztika dimenzióiban betonból és fémből építi fel, de időnként az emberi léptékű, életnagyságúként is meghatározott méretben konstruál folyosókat, tükröződő environmenteket. Koller ellentétes irányból közelít a nagyléptékű, gyakran pusztán virtuálisan kivetített és/vagy részben épített videóinstallációival. Az emberi test köré szabott, épített terei bejárhatóságukban és befogadásuk dramaturgiájában már-már díszlet-szerűen képeznek le az észlelés határán mozgó tér-idő rendszereket.

Régi-új installációikat kifejezetten a galéria tereire szabták (át): egymással párbeszédben álló installációik a kiállító tér építészeti adottságait az alkotások elemeiként használja, ismétli meg. Ajtók és ablakok nyílnak, lépcsők fordulnak és folyosók tükröződnek az adott térre helyspecifikus módon reflektálva. A valós és virtuális, a felnagyított és a kicsinyített tér-installációk összhangja és vitája a néző figyelmét az adott térre (itt) és a valós időre (most) fókuszálja, a manipulált kiállítótér bejárása során a valóság befolyásoltsága tárul fel. Így a kiállítás origója maga a néző és saját perceptuális képessége lesz, a minket körbevevő tér-idő megszokott befogadási lehetőségeinek tudatosítása és felülírása, mint interaktív gyakorlat.


In the frame of the program Switchroom curated by Judit Csanádi, sculptors Margit Koller and Ágnes Hardi will settle the industrial site of Artus Gallery with their site-specific installations between 10th of May and 3rd of June. The two sculptors studied together at the class of Valéria Sass and Ádám Szabó at the Hungarian University of Fine Arts, and they’ve already cooperated several times on exhibitions and group projects. Their close professional relationship is linked in observing the natural and artificial space around us and in the similarity of the way they are manipulating the experience and sense of the observed space.

This is what gave the title of the exhibition also: Scale. Hardi is building up the emotional projections of the built space from concrete and metal in the dimensions of statuettes, but sometimes she also constructs human-scale, life-size corridors or mirrored environments. Koller is approaching from the opposite direction with her large-scale, often only virtually projected and/or partially constructed video installations. Her built spaces customized around the human body are almost scenery-like in their walkability and their dramaturgy, how they’re mapping space-time systems on the boundary of perception. The artists have (re)customized their old and new installations specifically for the spaces of the gallery: their installations standing in dialog with each other are using and repeating the architectural capabilities of the showroom as parts of the artworks. Doors and windows are opening, stairways are bending and corridors are mirroring, reflecting site-specific on the given space. The accordance and debate of the real and virtual, and the enlarged and miniature space-installations are focusing the spectator’s attention on the given space (here) and the actual time (now); the affectedness of the reality reveals itself while walking around the manipulated showroom. Thus the origo of the exhibition will be the spectator himself and his own perceptual ability; the awareness-raising and overwriting of the possibilities of the familiar reception of the spice-time surrounding us, as an interactive exercise.