Rókatündérek kritika

Halász Tamás – Bűvös vadak

KonTextus 2005.03.18.


Az Artus –Goda Gábor Társulata és a Medence Csoport közös bemutatója a Nemzeti Táncszínházban

Egy, a műkritikán túlmutató, apró megjegyzés kívánkozik a két, kiváló formáció első közös bemutatójáról írott beszámoló élére. A Rókatündérek ma az egyetlen olyan táncszínházi bemutató Budapesten, amelyre kerekesszékes néző minden előzetes értesítés nélkül, emberhez méltó módon, akadályokba nem ütközve, nem kényszerítve várakozni a –jobb esetben meglévő –szerkezet felszerelésére, normális módon megérkezhet. A Nemzeti Táncszínház bejáratánál, a táncjáték terére rímelő, csapóhídszerű rámpa áll –így várják a rókatündérek a mozgáskorlátozott nézőket is.

Korábban nem ismertem az Artus bemutatójának címszerelőiről szóló történetet. Láttam viszont Turcsány Villő azonos címet viselő, gyönyörű szobrait, melyek az előadás szórólapját díszítik. Nyúlánk testű, bűvös lények ezek: fűzfaágként hajló, vékony törzsük és lábaik, hosszúkás pofájuk, metszett szemük mélyen az emlékezetembe vésődött. Az Artus kínai mesékből emelte színpadára ezt a mesebeli, furcsa szerzetet: a rókatündér gyakorta ölt emberi formát, természete érzéki és hajlik a szertelen viselkedésre. A háztetőkön, padlásokon, gerendák közt jár-kel, az ember tart tőle.

E mesés lény létterének megalkotásában a mozgásszínház kiváló partnerre akadt a Medence Csoport tagjainak személyében. A téralkotó-tárgyszínházas formáció fa-bambusz-vászon építményeit ismerhetjük a Sziget Fesztiválról, a Trafó és a Millenáris színpadáról, közterületről, galériákból. A csoport építői a Nemzeti Táncszínház kissé nyomasztó, szocreál-procc kiállítóterét vették birtokukba –az Artus előadása itt, vagyis nem színpadon látható. A társulat bement ugyan az épületbe, de rendhagyó helyszínt választott és épített fel magának. A föld alattinak érzékelhető terembe egy új, komplex teret építettek: bűvös padlást. Szinte kizárólag bontási anyagból húztak fel egy labirintusszerű folyosó övezte játékteret, melyből a kiállítótér falának szinte egyetlennégyzetméterét se látni. Az építmény elemei közt régi ajtók, zsaluk és spaletták, egyben hagyott és lécekre szedett rolók, mestergerendák, keretek –egy hajdani ház földi maradványai. A néző úgy hatol bele e szerkezetbe, mint egy élő organizmusba. A „színpadot” szinte teljesen körülölelő folyosón különc jelenésekre csodálkozhatunk rá. Először egy monitoron „élő”, lélegezni látszó kenyeret mutatnak. Egy másik képernyőn gyümölcskosár, melynek tartalma –gyorsított felvételen –töpped, barnul, aszalódik sebesen. Egy üvegkalitkában fiatal nő lebeg, közelében társa áll az ösvény mellett, aki körbeporszívóz, hogy tiszta aurával lépjünk a játéktérbe. Egy tükörfal mögül –a foncsort kapirgálva –egy újabb lány tekint ránk. A negyedik egy padon ül, kezében prém stóla, melyet úgy mozgat, mintha eleven állatka, menyétféle ülne az ölében. A gerendák közt kuporog a következő –a rókatündérek világába léptünk. A belső térség, a voltaképpeni játszóhely lenyűgöző. Középütt kifutóra emlékeztető, gerendák hordozta és övezte, kartonpapírral borított térség: kéthosszanti oldalán a nézők padjai, egyik rövidebb végén függőlegesen lógó, sűrű erdőnek tetsző, vékony lécek, a túlsó végen kiforgatható roló-falak.

A térépítői bravúrra koreográfiai varázslás a válasz. A táncanyag megalkotásában –a társulat hagyományaihoz híven –erősen szabad kezet kapott szereplők játékát Goda Gábor rendezőként fogta össze. A hosszanti színen és körötte gyönyörű jelmezekbe öltöztetett figurák bukkannak fel. Olykor a színpadot övező kazamatában járnak láthatatlanul. A falak rései közülsuttognak. A négy női rókatündér hasonló, de nem egyforma, törtfehér öltözéke egyszerre idéz középkori keletet és nyugatot.

A játékban egy –az Artus korábbi, Osiris tudósítások című előadásából ismerős –különös makett tűnik fel, melyet görgős állványon a társulat technikusa, a most a színen is megjelenő Kocsis Gábor tol be. Apró faelemekből összeállított faház-váz, épület-csontváz ez, mely különböző módon összeállítva, újra meg újra megjelenik. Apró elemei hol csupasz törzsekként, hol –papírdarabokkaldíszítetten –mesebeli erdőként sorakoznak a talapzaton. A szövevényes, olykor ritmikusan ismétlődő elemekből, kisebb-nagyobb egységekből felépített előadás nem történetet mesél, inkább az amúgy is igen intenzív atmoszférát fokozza. A négy női rókatündér (Dombi Kati, Gold Bea, Nagy Andrea, Umniakov Nina), négy rebbenékeny, illékony, lidércszerű álomlény olykor kifordul saját teréből. Alig hallható monológját mondja, nézői tekintetbe fúrva sajátját. Űzötten, hebegve, kezeivel rémülten keresgélve, keresve a szemkontaktus mellett a testit is –magányos élménnyé (is) téve az előadást. A bűbájosok közt két, hús-vérnek látszó figura, Bakó Tamás és Lipka Péter –hatalmas rőzsekötegek alatt görnyedő, hegyi vándor, asszonyi tündérség babonázta férfi. Suttogás, zihálás, kántálás foszlányai hallatszanak a varázslatos térben, melyben csak némán ücsörögni is nagyszerű lehet. Az Artus előadásában maga a tánc kevéssé kap kiemelt szerepet –a hangsúly itt a létezésen, a jelenlét állomásain, minőségén, változásain van. A remek játékosok a színpadművészet megannyi, apró eszközéből válogatnak, félúton járnak táncosság és színészet közt.

Egy lenyűgöző jelenetben az egyik férfi (Bakó Tamás) lép a szín közepére, macskaügyességgel kapaszkodik fel a feje fölött húzódó gerendára, a magasban egy kampóra akasztja a bokáira erősített béklyót –úgy függ, mint a Tarot-kártya akasztottja. A roló-rostélyon egy különös női szerzet (Gold Bea) lép be hozzá. Szoknyáját feje fölött, kinyújtott karjával fogja össze. Feje, felsőteste nem látszik.Deréktól lefelé felfedve meztelensége, ágyékát szőrme takarja. Olyan, mint egy két lábon járó, hatalmas bimbó. A rókatündér és a halandó különös kettősben forr össze. Megannyi apró finomság, részletekben rejlő megfejtés, olvasat-szilánk, mesefoszlány és kicsi varázslat díszíti az Artus előadását. Sajátos, lassú tempójához pedig megéri hozzálassulni, mert ritka élmény részesei lehetünk e tündértelen, mesétlen világban.


Rókatündérek

Artus –Goda Gábor Társulata és a Medence Csoport előadása

Koreográfusok és előadók: Bakó Tamás, Dombi Kati, Gold Bea, Kocsis Gábor, Lipka Péter, Nagy Andrea, Umniakov Nina

Tér: Medence Csoport

Zenei munkatárs: Balahoczky István

Rendező: Goda Gábor