Tamás

Miért nem néznek egymás szemébe az emberek?

Fél, szégyenlős, szemérmes. Talán fárasztó, és megerőltető is a másik szemébe nézni. Vagy csak úgy nézzük egymást? Az olyan zavarba ejtő tud lenni, mintha mondani kellene valamit.

„Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek!”- Ha nézek, figyelek is? A fülem a szememmel csak együtt működik, külön nem? Figyelmetlen vagyok? Nézni viselkedési forma? Engem nem tanítottak meg mikor, és hogyan kell nézni!
Ülünk valahol, nem beszélgetünk. Egymásra nézünk, tudom elég egy mosoly is, de meddig tarthat ez a pillanat? Mekkora a tűrés határ, ki meddig bírja? A szemnek van mondanivalója szó nélkül is.
Vagy ez egy evolúciós csavar. Azelőtt hogy emberek lettünk nagyon is tudtuk hova, mikor, miért nézzünk. Azóta megváltoztak a szokások. Most mintha kavar lenne, egy nézés akár megtévesztő is lehet. Nézni a másik szemébe akármikor lehet, nem csak akkor amikor kell, de sokszor nem tudjuk mit kezdjünk egymás tekintetével.
Egyáltalán milyen lények néznek bele egymás szemébe? Mondják- a kutyák, és emberek olyan élőlények akik szemgolyójában jól láthatóan elkülönül a szem külső fehér és belső sötét része. Megnyílik, kifürkészhetőbb lesz a másik, meg én. „A szem, a lélek tükre.” Mintha kifolynék a szememen.
Talán nem is attól félek amit a másik meglát, vagy kevésbé félek tőle, mint attól amit én meg láthatok magamból.

Orsi

Miért nem nézünk egymás szemébe?

Azt a szituációt mindannyian ismerjük, amikor a másik embernek kerüljük a pillantását, ’elkapjuk’ a szemünket, vagy kínosan erőltetjük a szembenézést, holott legszívesebben lesütnénk a tekintetünket, vagy elbújnánk egy sötét sarokba.
Félünk attól, hogy mások belénk látnak (s talán olyasmit pillantanak meg, amit nem akarunk). A szemkontaktus nehézsége, majdnem minden esetben a túlzott és szertelen gondolatműködésnek köszönhető. Eme önmagunkkal folytatott fecsegő vita során – mely a legszörnyűbb szembenézések elmaradhatatlan velejárója – még inkább nyilvánvalóvá válik tökéletlenségünk (immáron nem csak önmagunk, de mások számára is).
Amíg nem ismerünk meg valakit (noha meg akarjuk ismerni), addig akaratlanul is figyeljük, ’fürkésszük’ őt, s ő is jeleket tapogat bennünk. Amíg nem ismerjük meg egymást eléggé, ez a ’láthatatlan párbeszéd’ folyik, de később már minden ’titkolózás’ értelmét veszti, s végre igazán tudunk figyelni egymásra, vagy arra, amit közösen csinálunk.
Persze a zavart szituációnak ezernyi oka lehet, s talán könnyebb megmondani azt, hogy mikor nem alakul ki ilyen helyzet: pl. ha a két embernek semmi dolga egymással, csak egy kis időre akad közös ügyük; ha nincs ’rivalizálás’, vagy ’megfelelési vágy’; ha az egyik vagy mindkettő nagyon tiszteli a másikat; ha nyitott hangulatban vagyunk; ha derűsek vagyunk; ha elégedettek vagyunk önmagunkkal; ha szeretjük egymást; stb.
A szem különleges testrészünk. Minden részlet, amit a másik testén (mozdulatain, hangján, stb.) megfigyelhetünk, elárul róla valamit. Átsugárzik rajta a személyiségének egy-egy vonása. A szem minden más nézőpontot megelőz, mintha nem is testrész lenne, hanem egy kapu, vagy ablak, ami közvetlenül azt a ’fényforrást’ teszi láthatóvá, amely az összes többin keresztül is sugárzik. Persze nem mindig és nem minden ember számára ugyanúgy. Néha a hosszú ismeretség sem elég garancia. Az ehhez szükséges bizalom akár egyetlen közös élmény, pl. egy nevetés alkalmával is kialakulhat. Általában azt látjuk (felfogjuk egy pillanat alatt), hogy a másiknak milyen a hangulata, mik a szándékai. Ha mélyebben tekintünk bele, akkor a jellemvonásai is láthatóvá válnak, s végső soron egy teljes univerzumot pillantunk meg. Rádöbbenünk, hogy ez önmagában teljes, ugyanakkor egy ablak, egy sajátos perspektíva, ahonnan minden egy bizonyos módon nyer értelmet. Az emberi szemben mintegy másik, kis ember ’lakik’, aki kitekint. Ez a ’kis ember’ ugyanakkor hatalmas is – amikor szembekerülünk vele – még jobban tiszteljük és csodáljuk, mint az egész személyt (ahogyan az a hétköznapokban van). Továbbá az élet esszenciája is benne sűrűsödik. A szem pici mozgása, a ’látó-érzékelő’ jellege, a pillanatonkénti változásai mind az élet jelei. (A viaszbábuk üvegszeme pont azért olyan rémisztő, mert életszerű, élet nélkül.)
Szép dolog elmerengeni azon, mit olvasunk ki a másik szeméből, de valójában ez sosem ilyen ’megfigyelő pozícióból’ történik. A szembe, mint egy kútba ’beleesünk’. Különösen akkor, ha ő is ránk néz. Nem olvasunk ki belőle semmit, önmagunkról sem tudunk meg semmit. Nem fontolgatunk semmit, nem mondunk ki magunkban semmit, csak elmerülünk a világában, amely világnak óriási ’szívóereje’ van. Ha nem vetünk gátat neki, akkor elveszítjük magunkat, a két világnak egy időre befellegzett, csak egy világ marad. Talán azért is kapjuk el oly sokszor a tekintetünket, mert féltjük a világot, amit a magunkénak tudunk. Pedig nagyon kellemes néha lemondani róla.
A nyitott, határozott emberek könnyen néznek mások szemébe. De nincs bosszantóbb annál, mint amikor valaki ’fitogtatja’ a ’mások-szemébe-nézni tudását’. Ilyenkor egy ’betanult’ szembenézéssel találkozunk, vagy üres, ránk meredő szemekkel. A mély szembenézés nem olyan dolog, amit mindig lehet ’csinálni’. Súlya van, ereje van. Ha ezt elveszíti, akkor nem ér többet egy arcunkba meredő ökölnél, vagy viszkető végtagjainkra való figyelemnél.

Gyurka

Miért?

Valakinek szemébe nézni (meglátni őt, megmutatni magad) nagy kockázat, nagy felelősség: kiszámíthatatlan, a következő pillanatban mi történik.
Szembenézni nem lehet csak úgy, hanem csak nagyon – vagy sehogy. A következmény lehet pofon, csók, szerelem, barátság, harc.
Egy igazi szembenézéstől megváltozik a tér, az idő vagy akár az időjárás is. Nehéz valaki szemébe nézni, ha rejtőzködő vagy, ha netán párszor már megjártad, és most már mindig azt hiszed, hogy azt hiszik…
De. Szembenézni ajándék is. A fontosaknak, a kedveseknek – keveseknek – a pillanatnak. De még ők is félreérthetik.

Mondjuk ezért.

Kati

Miért nem néznek egymás szemébe az emberek?

Ami megjelenik, az önmagunkat tükrözi vissza, a bennünk lévőt.
Ha rossz az, ami megjelenik, elutasítom. A másikat utasítom el, magamat, a magamban lévőt.
Félelem, szégyen, gyengeség. Lelkünk kisugárzása.

Bea

Miért nem néznek egymás szemébe az emberek?

-Mert ez valahol azonos a teljes meztelenséggel.
-Nem néznek oda mert ez az a pillanat amikor képviselik, képviselniük kell magukat és ez nehéz. Fel kell vállalniuk magukat.
-Félnek mert a szemük elárulja őket.
-Nagyon intim helyzet, ha a szemedbe néznek mindened egyszerre látják. Többet mutatsz magadból.
-Titkos hely és nyílás ahová nem szívesen engedünk be bárkit.
-Így védik magukat.
-Ha rossz a lelkiismeretük nem akarnak megmutatkozni.
-Tarthatnak attól, hogy nem fogadják el őket.
-Az is előfordulhat, hogy azért nem nézünk oda szívesen mert véleményünk van az illetőről de nem akarjuk a tudomására hozni.
-Valakik azért nem néznek oda szivesen más szemébe mert nem gondolják magukat elég szépnek vagy nekik nem tetszik valami a másikban esztétikailag vagy lehet, hogy a nézeteikkel, szemléletükkel nem értenek egyet.
-Vagy van valaki bennünk legbelül aki tudja, hogy minden más ember bennünk is jelen van és ezt nem akarjuk elfogadni, ha taszít minket az a másik. Nem akarunk eggyé válni másokkal.

Andi

Ha nem nézek valakinek a szemébe: rejtőzködöm, palástolom a félelmemet, a szorongásomat, a szégyenérzetemet, valamit, amit el akarok rejteni. Védelmi mechanizmusként nem engedem, hogy belelássanak a lelkembe.
A szem kapu, nyílás, rés, amin keresztül be- és kiáramlanak információk, amelyek a bensőnkbe vezetnek. Olyan mély rétegekbe, ahol lényünk lényege található.
Ha nyíltan belenézek egy másik ember szemébe: megnyitom magamon ezt a kaput, magam, vállalom magam és kíváncsi vagyok a másik emberre, akiről szeretnék többet megtudni, mint amit a szavak elárulnak róla.

Nem véletlenül használunk a nyelvben ilyen szófordulatokat: Kiolvasom a szeméből, szemmel ver, szemfényvesztés, a szem a lélek tükre, a szeme se rezdül…

Nina

Miért nem néznek egymás szemébe az emberek? Mikor reggel belenézel a tükörbe, egy tükörképet látsz. Egy tükörképet ami tetszik vagy nem de a tiéd. Ha belenézel valakinek a szemébe találkozhatsz egy olyan tükörképpel (önreflexió) ami nem a tiéd. A tükröződő felület visszaküld egy véleményt rólunk és a világról. Félünk az igazságtól. Ha belenézünk valakinek a szemébe igazsággal találkozunk. Valakinek az igazsága. És nagyon mélyen belehatolunk a másikba. Végül is ez nagyon intim dolog, egy szerv ami szabad levegőn van. Szeretem amikor a szemembe néznek. Kapcsolat felvétel a legjobb módszer, hogy megtudd kivel állsz szembe. A baj az, hogy sokszor agresszivitásnak tekintik. Emlékszem, behívtak az igazgatónőhöz. Mert valamit visszaszóltam vagy rosszalkodtam, nem emlékszem. Éppen nagyon szidott és azt mondta: „Ne nézzél így a szemembe.” Máskor apámmal hasonló helyzetben voltunk. Ő azt mondta: „Nézzél a szemembe amikor beszélek.” Furcsa. Ezek szerint van valami köze az erőszakhoz, a dominanciához. A szemnek van hatalma. Talán azért kerülik a szemeket mert félnek, hogy a másik hatalmába kerülnek. Hipnóz. Érdekes, azt mondják a szerelem vakká tesz. De mégis a szerelmesek nézik a legtöbbet egymást szemben. Már nem félnek a másiktól. Egymás hatalmába kívánnak kerülnek. „Szelídíts meg.” – mondja a róka a kishercegnek. „De hogy?” – kérdezi a kisherceg. Gyere el mindennap és nézzél. Majd egy nap a szemembe fogsz nézni, és meg leszek szelídítve.”