Egy – Nap – Fordulat: Előzmények 2010

Kedves Látóhegyiek!


Már egy jó ideje nem hagy nyugodni egy látomás.
Első közös szertartásunk alkalmával többek közt azt láttam, hogy alattunk a sötét cső-kút-tölcsér-csatorna-mélység egészen a Föld középpontjáig tart, folyamatosan összeszűkül, majd ott szétnyílik és az Univerzumra tágul. A Föld kifordul önmagából és a Világegyetemmé válik.
A sötét, és mégis melegséget keltő mélység felett ott lebegett a Fa, kopár (lombtalan) koronájával, meztelen (földtelen) gyökérzetével. Mellette egy farkas ült és nézte a fát. Ez volt az első pont.

A legutóbbi márciusi szertartásunk után nem sokkal, vissza-visszatérve és egyre tisztábban, élesebben jelent meg egy újabb látomás, jobban mondva egy feladat, amit el kell végeznem:

Látom magam, ahogy egy hegyen állok és lassan fordulok a tengelyem körül. Körbefordulok egyetlen egyszer, de egy nap, azaz 24 óra alatt. Annyi idő alatt, mint ahogy a Föld fordul meg a tengelye körül. Egy napot állok egyhelyben, lassan mozdulva, fordulva, összehangolódva, eggyé válva a Földdel.

Látomásom szerint ezt az Egy – Nap – Fordulatot többször meg kell majd tennem. A Látóhegyen, bent Budapest egy forgalmas terén és a Föld különböző pontjain, természetben és nagyvárosokban.
Tudom, hogy később már nem egyedül kell fordulnom.
De most, először egyedül.

Ezen a héten, május 23-án, vasárnap reggel 4.59-kor kel a Nap. Segítőimmel fent leszek a Látóhegyen és elkezdem az első forgást. Hétfő reggel napfelkeltekor fejezem be. Kérlek benneteket legyetek velem és segítsetek. Testetek távol legyen, de tudatotokkal hangolódjatok rám. Nem kérem, hogy 24 órán át velem legyetek. Néhány óra, vagy néhány perc is segítség. Szükségem lesz rátok.

2010 május 20.
Gábor

Pilis, Látóhegy

2010 pünkösd vasárnapján, május 22-én szombaton érkeztünk a jurtához és alighogy bepakoltunk, ránk szakadt az ég hihetetlen záporban. Vasárnap egy csepp eső nem esett a Látóhegyen. Később megtudtam, hogy a környékünkön mindenhol, többször is zuhogott aznap, minket azonban elkerült. A helyszínen négyen voltak segítségemre. Gáspár, aki a
videófelvételért volt felelős, Virág, aki Gáspárnak segített és a többiek élelmezéséért felet, Bea, aki nekem segített (figyelt rám, ha kellett vizet adott vagy ruhákat) és Palkó, aki mindenkinek támaszt adott (cipekedés, tűzifa, tűzrakás, technikai segítség és figyelem).

Tudtam, hogy a Látóhegyiek közül valaki mindig velem lesz. Nagy biztonságban éreztem magam. Gáspár két fényképezőgépet állított le, amik 29 másodpercenként kattogtak 24 órán át. Összesen kb. 6000 kattanás.
Szombat délután kijelöltem a forgás pontos helyét. Ez a tengelypont a Látókőtől kb. 7 m-re a Jurta irányában volt. A helyet mászkálással, topogással, nézelődéssel és tér vertikális és horizontális érzékelésnek segítségével határoztam meg. Döntésemet megerősítette egy kék
pillangó, aki a választott helyen a lábam mellé telepedett. Csak sokára repült el. A tengelypont köré egy méteres kört raktunk ki kövekből. Azokból a kövekből, amiket az Látókő felállításakor márciusban hoztak fel a többiek. Erre a körre azért volt szükség, hogy tartani tudjam a középpontot, még akkor is, ha elfáradok, vagy ha esetleg elesem, akkor visszataláljak. A forgástengely körül, egy kb. 12 m átmérőjű körben, keletről indulva 24 karót ütöttünk le, egyenlő távolságban. Az időbeni tájékozódásomra azt találtuk ki, hogy segítőim minden órában odaállnak egy pillanatra ahhoz a karóhoz, amelyik óra éppen eltelt és megmutatják a következőt, ahová egy óra múlva kell megérkeznem. Éjszaka, majd fáklyákat tűznek a két karó helyére, amiket majd mindig tovább mozdítanak.

Május 23. pünkösd vasárnap hajnali 4-kor keltünk. Akkor már harmadik napja nem ettem semmit és inni is csak keveset. Nem a böjt volt a célom, hanem hogy az anyagcserémet részben lelassítsam, részben szüneteltessem. A test ürítésével nem akartam megszakítani a forgást. Gondoltam inni azért majd kell a Napon, és ha a szükség mégis úgy hozza, legfeljebb bevizelek. Átmozgattam magam, tajcsiztam, és 4.55- kor beálltam a körbe.

4.59-kor felkelt a Nap.

Elkezdődött.