az Artus – Goda Gábor társulata bemutatja
Fata Morgana
– FELLÉLEGZÉS –
A következő időpont egyeztetés alatt
Nemzeti Táncszínház
A művészet néha olyan mágia, ami nem csak emlékezik, nem csak a jelenre reagál, hanem jövőt teremt. Ezt az előadást 2025 őszén abban a reményben hoztuk létre, hogy elhozza, a változást, a fellélegzést. Szigorúan és kegyetlenül le kellett mennünk a legmélyére, ahonnan nincs lejjebb, hogy végre elindulhassunk felfelé.
Ez az előadás az összetartozáshoz és fellélegzéshez vezető pokoli út és annak felemelő vége.
A Fata Morgana egy gyönyörűen lidérces, apokaliptikus látomás a Világból/Teljességből önmagát száműzött emberről, vízió a korunkban uralkodó szellemi pandémiáról. Az elkülönültség és a megosztottság egyre mélyebbre húzott. E fájdalmas romlásban azonban ott rejlett az átalakulás csírája – egy belső gyógyír újrafelfedezésének lehetősége, az egyén felelőssége, aki nem mondhatja többé, hogy
“Nem én voltam!”
Az előadás a mozgás mellett látvánnyal, videóval, animációval, installációval, zenével építi fel egy önmagából kifordult kor fájdalmas és mégis reményekkel teli paradox világát.
A zenei anyag Melis László öt meghatározó művéből idéz.
Az előadás tisztelgés Melis szellemisége és művészete előtt.
Fotó: Dusa Gábor
Alkotó-Előadók:
Bakó Tamás, Egyed Bea, Lukács Mihály, Mózes Zoltán, Szalay Henrieta
Közreműködő Tai Chi Chuan mozgásművészek:
Jobbágy Bernadett, Király Péter, Mayer Lili, Vácz Péter
Zene:
Melis László:
– Henoch apokalipszise (részletek)
– Maldoror énekei
– Szertartás
– Mulomedicina Chironis
– Alvajárók (részletek)
Tér:
Sebestény Ferenc
Kreatív-média:
Hajdu Gáspár
Köszönet: Petrók Flóra, Vektorlab
Videó:
Lukács Mihály
Jelmez:
Lőrincz Kriszta
Fénytervező:
Kocsis Gábor
Koreográfusok:
Bakó Tamás, Egyed Bea, Goda Gábor
Alkotó-rendező:
Goda Gábor
Kommunikációs munkatárs:
Nagy Enikő
Produkciós asszisztens:
Fazekas Anna
Külön köszönet:
Bodóczky Antal, Járai Anna
„…Goda számára nagyon fontosak a keleti filozófiai és mozgástradíciók, és ez nem csak a koreográfiában érhető tetten, hanem Goda egész színházi gondolkodásmódjában. Ahhoz, hogy az ő műveit befogadjuk, egy kicsit mindig át kell kapcsolnunk az agyunkat megszokott, nyugati színháznézői attitűdünkből…”
(…)
„Goda Gábor hosszú évek óta dolgozik ugyanazokkal az előadókkal – a tánc világában ritka az ilyen tartós folytonosság, különösen manapság. Megvan az állandóság, a múló idő nyomán mégis ott a változás, amikor néhány évente újra találkozunk velük az Artus-univerzumban.”
(…)
„Ha pusztán a képek szintjén nézzük és hagyjuk hatni a Fata Morganát, akkor is grandiózus munka, erőteljes élmény. De ha hajlandók vagyunk ennél jobban is engedni Goda Gábornak és alkotótársainak, és képesek vagyunk felfüggeszteni berögzült mintáinkat – színháznézőként és az életben is –, akkor még többet vihetünk haza belőle.”
(Megyeri Léna, Revizor)
„A maori köszönés egy gesztus, és ez lett a darabunk egyik mozdulatmintázata, mert elképesztően tisztán és egyszerűen idézi meg az együttérzést; hogy miként olvad össze, válik eggyé két ember úgy, hogy közben nem veszítik el önmagukat.”
(Gáti Katalin Teodóra interjú Goda Gáborral, Fidelio)
Az előadás bemutatója a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál programjaként a Müpa szervezésében valósult meg.