Megtekinthető: 2026. június 23 – július 14.
Helyszín: Artus Stúdió
1116 Budapest, Sztregova utca 1.
A rajzolás a legközvetlenebb nyelv az ötlet és a kivitelezés között. Szintetikus nyelv, retorika nélkül, s mivel közvetlen összeköttetésben áll a szellemünkkel, képes ellopni és papírra vetni annak titkait.
Vaszilij Kandinszkij, a látnoki érzékenységű művész úgy definiálta a rajzolást, mint a látható és a láthatatlan közötti viszonyt. Talán ezért vélünk felfedezni némely rajz nézése közben valamiféle érthetetlent, valamilyen vizuális metaforáját a kimondhatatlannak, egyfajta jelentőségteljes csendet, mintha a rajzban az igazság előérzete rejlene.
Barbara Eichhorn (Freising, 1965) számára a rajzolás egy performatív aktusban materializálódik, amelynek része lesz a teste, a szívverése és a lélegzete. A művész egy papírlapra másolja át ceruzával feje sziluettjét, arca, teste és végtagjai formáját, profiljait keresi, határait teszteli, átrajzolja és újradefiniálja saját formáit. Így keletkeznek vonalak, vastagok, vékonyak, hosszúkásak, görbék, váratlan törésekkel és szabálytalan ürességekkel; az emberi test mint eleven és folyton változó médium: „Olyan ez, mintha a létezés állapotát rajzolnám, mintha a törékeny pillanatról gondolkodnék így, és arról, mint jelent egy változó világban jelen lenni.”
Szíj Kamilla (Budapest, 1957) számára a rajzolás meditatív aktus. Minden alkotásában egymással összefüggő elemek óriási hálózatát fedezzük fel, olyan formák fraktális vagy repetitív kompozícióját, amelyek a legfinomabb ceruzavonásokkal és nagy-nagy türelemmel vannak megrajzolva, és olybá tűnnek, mintha egy magasabbrendű erő mozgásához igazodnának. Minden alkotása egy vizuális műremek, amely a teremtés csodájára emlékeztet: „Rajzaim koncentrátumok; olyan részt próbálok velük megalkotni, amely az Egészre vonatkozik.”
A két, úgyszólván ellentétes dinamikával alkotó művész, Barbara Eichhorn, aki a performatív gesztusok kreatív erejével állítja elő rajzait, és Szíj Kamilla, aki repetitív állhatatossággal rajzolja meg finom vonalait, e kiállítás számára megtalálta a kapcsolódás formáját: mindketten az észlelés olyan kitágítására törekednek, amely – ahogy Kandinszkij mondta – képes meghaladni a korlátozott emberi észlelést.
Szöveg: Pia Jardi
Fordítás: Szijj Ferenc
///
Drawing is the most direct language between idea and execution. It is a synthetic language, without rhetoric, and because it stands in immediate connection with our mind, it is capable of stealing its secrets and casting them onto paper.
Vasily Kandinsky, the artist of visionary sensibility, defined drawing as the relationship between the visible and the invisible. Perhaps this is why, when looking at certain drawings, we seem to discover something incomprehensible, some visual metaphor of the unsayable, a kind of meaningful silence, as if the drawing contained a premonition of truth.
For Barbara Eichhorn (Freising, 1965), drawing materializes through a performative act in which her body, her heartbeat and her breath all take part. On a sheet of paper, the artist copies the silhouette of her head with a pencil, searching for the profiles of her face, body and limbs, testing their boundaries, redrawing and redefining her own forms. In this way lines emerge, thick, thin, elongated, curved, with unexpected breaks and irregular voids; the human body as a living and constantly changing medium. “It is as if I were drawing the state of being, as if I were reflecting in this way on the fragile moment, and on what it means to be present in a changing world.”
For Kamilla Szíj (Budapest, 1957), drawing is a meditative act. In every work we discover an immense network of interconnected elements, a fractal or repetitive composition of forms drawn with the finest pencil lines and great patience, appearing as if they followed the movement of a higher force. Each work is a visual masterpiece that recalls the miracle of creation. “My drawings are condensations; through them I try to create a part that refers to the Whole.”
The two artists, who work with almost opposing dynamics, Barbara Eichhorn, who produces her drawings through the creative force of performative gestures, and Kamilla Szíj, who draws her delicate lines with repetitive persistence, have found a form of connection for this exhibition. Both strive for an expansion of perception that, as Kandinsky said, is capable of transcending the limits of human perception.
Text: Pia Jardi
Translated from German into Hungarian by Ferenc Szijj
Megnyitó:
2026. június 23. kedd, 18.00 óra
Megnyitotta:
Tóth Boglárka
Nyitvatartás:
hétköznap 12-18 óra között, hétvégén előzetes egyeztetést követően tekinthető meg a kiállítás.
Bejárat:
Artus Stúdió / Galéria: 1116 Budapest, Sztregova utca 1. (gyártelep főkapu, sorompó).
Facebook:
További információ a Facebookon