Alvajárók – 1990

Az előadás során elhangzó Hérakleitos mondatok:

(fordította: Hamvas Béla)

Mert a többség nem eszmél fel arra, amibe beleütközik, és ha tudomást szerez is felőle, akkor sem ismeri meg, legfeljebb csak azt hiszi.

A sárban kéjelegnek.

Ez a Mérték, de az emberek sem mielőtt hallottak, sem miután hallottak felőle, alvajárásukban egyáltalán nem képesek megérteni. Minden eszerint a Mérték szerint él, de mintha tudomást se szereznének róla, mikor derengeni kezd bennük az, amit én magyarázó szavakkal és példákkal lényege szerint kifejtek, s az, amit úgy, ahogy van, ahogyan azt, amit álmában tesz, elfelejti.

Mindaz, amit ébren látunk, halál, amit alva, álom.

Keresni kezdtem önmagamat.

Megszületve élni akarnak, hogy végzetük beteljesedjék, de inkább pihenni. Mégis gyermeket hagynak maguk után, hogy annak is legyen végzete.

Nehéz a szenvedély ellen harcolni, mert azért, amit akar, lelkét dobja oda.

Felold és összegyűjt és jön és megy.

Az emberi tanítás, mint a gyermek játéka.

Ugyanegy bennük az élő és a halott, az éber és az alvó, a fiatal és az öreg. Mert ez innen átérve azzá, az átérve ezzé válik.

Sem hallani nem tudnak, sem beszélni.

Az Úr, akié Delphoi jóshelye, semmit se mond ki, semmit se rejt el, hanem jeleket ad.

A sejtelem nyavalyatörés.

És hiába tisztálkodik, vérrel mocskolva be magát, mintha valaki sárba lép és sárral akarna mosakodni. Mindenki azt hiszi, hogy eszét vesztette, ha látja, mit tesz. És ezekhez, meg a szobrokhoz imádkoznak, mintha valaki házakhoz beszélne, de az isteneket nem ismerik és a héroszokról azt se tudják, kicsodák.

Nem tőlem, hanem a Mértékről hallva, értelmes belátni, hogy: Minden Egy.