Bábel – 2011

Bemutató: 2011. szeptember 30.
Nemzeti Táncszínház

Bábel = összezavarni
Bábel = Isten Kapuja

A bábeli zűrzavar valójában a belső zajjal kezdődik, ahogy a gondolatok és az érzelmek összebékíthetetlenül kavarognak bennünk. A „Bábel” a jelenlét elvesztése, és a jelenlét visszaépítésére tett görcsös kísérlet.

Trailer:

Bábel – a barátság.
Bábel – a család.
Bábel – a társadalom.
Bábel – az a régi játék, hogy újra kapcsolatot találjunk egymással és azon túl…

Az előadás a szavak jelenkori zavarodottságáról, az érintések költészetéről szól, és kifejezetten a testre, a mozgásra, a cselekvésre és mindezek költői kifejezés-formájára, a táncra fókuszál. A jelenkorban egyre több a beszéd és egyre kevesebb a tett. Az ígéretek, a szavakkal való játék, a nagy megbeszélések és mellébeszélések idejét éljük. Ugyanakkor a szó még egyazon nyelvben is mindenkinek mást jelent. Így könnyedén elbeszélünk egymás mellett. Mindezek mögött a bibliai ember nagyravágyó terve áll: „építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk nevet magunknak”. A bábeli torony építése, vagy mai szóval a társadalmi ideológiák megannyi építménye mögött mind a hatalomra és hírnévre törő ember áll. A hamis hírnév eszköze a ravasz és demagóg módon használt szó. Az önös egyén által kiejtett szavak elvesztik hitelüket, értelmüket. Nem összehozza, hanem eltávolítja egymástól az embereket. Egyetlen hiteles kifejezés formája maradt az embernek: a TETT. A testben élő szellem nem azonos a gondolattal, ami spekulatív, hiú és képmutató. A test, a tánc nem hazudik, mert az örök és egyetemes Szellem mozgatja. A test bölcs. A test nem bűnös. Az érintés az ember legalapvetőbb szükséglete. Amikor a testek némán beszélgetnek.