1+1=1 (Tibornak szeretettel) – 2013

Bemutató: 2013. március 22., Trafó

Test – Épület – Hang
Tér – Űr – Húr
Ember – Könyv
Határtalanítás

Goda Gábor és az Artus társulat az előadás univerzumát az épület hangjaiból, a test tereiből, meghökkentő húrokból, az ellentétek fejre állításából teremti meg. A merev struktúrák megmozdulnak, az épület élni kezd, szellem és anyag átjár egymáson.
Az “1+1=1” posztmodern alkimista műtét.

Az előadás tere, jelen esetben a Trafó épülete, mint eleven test, az alkotói folyamat szerves részét képezte. A nézőtér és a színpad kettőse sok kis szigetté oldódik: a közönség asztalok körül ülve figyeli a tér különböző pontjain kibontakozó jeleneteket. Az előadás Leszták Tibornak, a MU színház 2008-ban meghalt alapítójának szól arról, amit ő, és még sokan kerestünk, keresünk: egy meg egy az egy.

“Goda úgy summázta tizenöt szereplős produkcióját: „Olyan képek sorozata, amit szerettünk, vagy szerettünk volna”. Nem tette hozzá, mert szükségtelen, hogy kivel. A nyolcvanperces „audiovizuális fizikai színház” abszurd, kockázatos, váratlan, meghökkentő, vicces, költői, eredeti szkeccsek füzére. A közös, legfőbb jellemző azonban az egyszeriség. Amely ugyanúgy nyert mélyebb, szimbolikus-szakrális értelmet, mint az emberekre hányt földhalom, és a gyöngyvászonra vetített film a Trafó épületéről, zugairól, tereiről.” (Horeczky Krisztina)

Trailer:

Goda Gábor az “1+1=1” inspirációiról, koncepciójáról:

Tibor (Leszták Tibor) adott nekem a Mu-ról, az elsüllyedt ősi kultúráról szóló könyvet, még 2005-ben. Nem olvastam el. Félretettem. Aztán el akartam olvasni, de nem találtam. Elkallódott. Aztán el is felejtkeztem róla. Három évvel később Tibor meghalt. Három nap múlva váratlanul előkerült a könyv. Azonnal elolvastam. Mu egy 12,5 ezer évvel ezelőtt eltűnt kultúra, egy eltűnt civilizáció. Mítosz, legenda, történelem, valóság, koholmány: egyre megy. Egy emlék, ami arra figyelmeztet, hogy nem mi voltunk az elsők, és hogy majd mi is eltűnünk egyszer, és majd mi utánunk is születik még újabb kulturális generáció. Talán ők is azt gondolják majd, hogy mi is csak koholmány vagyunk/voltunk. Egy kultúra, egy ember sem egyetlen. Az előadás azonban nem arról szól, ami a könyvben van, hanem arról, hogy valamit kaptam, elvesztettem és megtaláltam. Egy szellemiségről, egy gondolkodásmódról, amit szerintem Tibor mindig is képviselt, keresett, és amihez teret kínált. Amiért talán a Mu színházat megalapította. Az előadás Tibornak szól arról, amit mindketten és még sokan kerestünk, keresünk, hogy: egy meg egy az egy. /G.G/

Egy vízcsepp meg még egy vízcsepp az egy vízcsepp. Az „1+1=1” – határtalanítás – az elkülönültség, terek, emberek, tárgyak, a bent és kint közti határ felszámolása. Minden ember önmaga egy univerzum. Két ember együtt is egy univerzum. Az emberek mind együtt is egy univerzum. Egy meg egy az egy.

Tér

Az égitestek közt óriási a tér. A galaxis és az atomszerkezet arányai azonosak. Így anyagi testünk is inkább tér, mint anyag. Vagyis inkább vagyunk semmi, mint valami. A tér kifelé és befelé is végtelen. Az ember maga is végtelen, kifelé és befelé – anyagában és szellemi értelemben is. Az ember és az épület analógiája. Most a Trafó.

Zene

A test és az épület, mint hangszer. Anyaga és akusztikája van. Az épület szerkezeti ritmusa egyben zenei ritmus. Az épület geometriai arányai dallammá, futamokká írhatók át, akár kottázhatók is.