Don Quijote – Prédikáció

Emberek! Szent küldetésünk, hogy kiszabadítsuk a Bolondság Lovagjának sírját a Ráció nemeseinek hatalmából.

Nálunk már a bolondságot sem értik!

Emberek! Csatlakozzatok hozzánk, s induljunk együtt az ismeretlenbe, a sír felszabadítására!

De nem holnap!

Ma!

Mert nincs jövő, soha nincs jövő. Az, amit jövőnek hívnak, egyike a legnagyobb hazugságoknak. Az igazi jövő a ma. Hogy mi lesz velünk holnap? Nincs holnap!

Mi történik velünk ma, most? Ez az egyetlen lehetséges kérdés. Kedves barátaim, megegyezhetünk abban, hogy bármely bolondság megszűnik bolondság lenni, mihelyt egy egész nép vagy akár az egész emberi nem bolondságává válik.

Előre hát! Hogy merrefelé menjetek? Amerre a csillag vezet: a sírhoz! S mit fogunk tenni útközben, mialatt menetelünk? Hogy mit? Harcolni fogunk!

Harcolni!

Ha a menetben valaki megpróbál gitárt vagy bármi mást pengetni, törd össze a hangszert, s hajítsd ki a sorból, mert zavarja a többieket abban, hogy meghallják a csillag énekét.

És ha valakik táncra perdülnek, hajítsd ki őket a csapatból egy nagy füves térre, ott aztán összeroskadásig táncolhatnak egy tál lencséért.

Ha pedig azzal jelentkezne netán valaki, hogy ő jeles hídépítő! Ki azzal a mérnökkel! Gyalog gázolunk át a folyókon, vagy úszva, még ha minden második ember odavész is.

Ha küldetésednek meg akarsz felelni, kedves barátom, ne bízz a művészetben.

Előre hát!

Don Quijote – Sancho gyászbeszéde

Szerkesztés

Vesztire lett szárnya a hangyának

Másutt is esznek fehér cipót, s a sötétben minden tehén fekete.

S elég annak a maga baja, akinek még ebéd után két órakor sincs a szájában a reggeli falatja. A gazdagnak is csak egy gyomra van, s a teli has nem korog. A jóisten még az égi madarakra is gondot visel, s ha daróc, ha bársony, csak a hideg ne ártson. S ha egyszer az ember alól kirántják a gyékényt, holtában a gazdag is olyan csöndes, mint a szegény ember. A pápának se kell nagyobb sír, mint a harangozónak, pedig amaz ugyancsak nagyobb emennél, mert ha egyszer lyukba tesznek, bizony össze kell szorulnunk, vagy majd összeszorít más, akár tetszik, akár se, s azzal aztán jóccakát.

Még egyszer azt mondom, hogy nem egyszer hallottam, hogy a kereszt mögött ördög áll, s nem mind arany, ami fénylik. Másrészről, aki kovászt maga tesz, attól cipó el nem vesz, s engem ugyan, aki lelke van, senki az orromnál fogva nem vezet. Vén rókát, vén verebet, vén parasztot nehéz megcsalni. Semmi sem kerül kevesebbe és semmi se olcsóbb, mint az udvariasság.

Könnyű szegni, ha van miből, és sokszor jobb a tanács, mint a kalács, aki bírja marja, ha nem csurran-cseppen. Akit az Isten szeret, annak az ablakon is behajítja, könnyű annak üdvözülni, akinek Krisztus a barátja, gazdag ember szava mind csupa szentírás. Amennyid van, annyid van, szokta öreganyám mondani. Arra a szóra: pusztulj a házamból, mi közöd páromhoz, senki se felelhet. S akár a korsó ütődik a kőhöz, akár a kő a korsóhoz, mindig a korsó bánja meg.

Úgy van tehát rendin, hogy aki más szemében meglátja a szálkát, lássa meg a magáéban is a gerendát, nehogy azt mondhassák: más falát meszeli, magáé fekete, mert többet tud a bolond a maga házánál, mint az okos a másénál. Álmában minden ember egyforma, a nagy úgy, mint a kicsi, szegény, mint a gazdag. Isten legyen ennek a bajnak az orvosa.