Tzara: Gázszív – Vertigo Dance Company

Jó látni, nemde? Nyilvánvalóan, nemde? És a Fül és a Szív is jóllakott, nem ? De!
Dada mű, dada nyitókép, dada humor. Nem dada alkotók, nem dada előadók, nem dada mozgásvilág. A színen szétlibben két függönyzsinór – egy láthatatlan bársonyfüggöny kontúrjai –, majd a felvonások között ezeket húzzák össze és szét, miközben mindent látunk, ami az átállás alatt történik. Természetesen kuncogunk.
Kis tábla hirdeti a mű szerzőjének nevét: TRISTAN TZARA. Akarom mondani TARZAN ARTIST. Ügyes, maga Tzara is megirigyelhetné. Nemde? Megint kuncogunk, mert geg hátán geg, és mindenkor: találékonyság.

„Erős, határozott, pontos művek kellenek, és mindenekelőtt felfoghatatlan művek. A logika csak bonyolultság. A logika mindig hamis.”– így Tzara az 1918-as Dada kiáltványban. Mintha ez a gondolat ihlette volna az Artus és a Vertigo alkotóit. Mégis sikerült elérniük, hogy néha úgy érezzem: értem ezt az anti-színművet, nincs ebben semmi logikátlanság, nincs ebben sok „Dada m’dada, Dada m’dada, Dada mhm…”Mert érthető és megkapó hangulatok folytak át egymásba szüntelenül. Nem volt pihenés, csapongtunk Szem (egy helyes ifjú) és Száj (egy mutatós lány) románca; Fül, Nyak, Szemöldök pikírt megjegyzései; a jól megkomponált táncbetétek és Gáz-szív Tarzanná válása között. Itt szeretném aláhúzni Geltz Péter nevét – Geltz Péter –kitűnő előadásmódja előtt emelem kalapom m’kala, kala hm, kala kalapo’m. És ez is micsoda ötlet! Amíg az eredetiben nem is szerepel Gáz-szív, addig itt ő az egyetlen beszélő (akit csak az angol nyelvű változatban váltott fel Talia Beck). Ő a narrátora a Szemnek, Szájnak, Fülnek, Orrnak, Nyaknak és Szemöldöknek, akiknek eltérő mozgásához különböző hangszíneket kölcsönöz. De ne mellőzzük Goda Gábort (rendező-koreográfus) és Mándy Ildikót (rendező asszisztens-koreográfus) sem. Ők ketten a találékonyság, bizonyára, nemde? No meg a zeneszerzőt sem, Ran Bagnot, aki nem riadt vissza attól, hogy dalra fakassza az egyik táncost. És milyen jól tette!. Nemde?