Káin kalapja – 2000

Trailer:

Az ARTUS előadását Szondi Lipót “Káin a törvényszegő és Mózes a törvényalkotó” című tanulmánya inspirálta.

A “Káin kalapja” persze nem filozófiai mű, nem pszichoanalitikus sorstanulmány, nem elméletek illusztrációja. A jeleneteket nehéz – néha lehetetlen – és szükségtelen “visszabontani” azokra az absztrakt megfogalmazásokra, amelyek kiindulásul szolgáltak a munka kezdetén. A képek megfejtése önmagukban van, a “szándékok” – mint a fércöltés fonalai – a próbák során lassan kihullottak az anyagból, s maradt az előadás sajátos szövete: a profán emelkedettséggel, komoly humorral megközelített/újraírt mítoszok valósága. Mozdulat-zene, képzőművészettel beoltott tánc, test-költészet, gondolat-színház. A részleteiben teljes megjelenítés. ARTUS.

(Káinnak nem is volt kalapja)

A kalap nem öröktől való. A kalapot föl kellett találni. A folyton menekülésre kényszerülők addig-addig tartották fejük fölé a kezüket – félvén Jahve bosszújától -, amíg egyszer csak ottmaradt. Valahogy így.

A kalap azóta is különleges tárgy: a tisztelet, a rejtőzködés, a védekezés, a védelem szimbóluma. Elválaszt és összeköt, véd és elrejt. Alázatot sugall és félelmet. Eltakarja a Káin-bélyeget, vagy épp maga is megbélyegez.

(Mózes és a Káin-bélyeg)

A minták: “Káin” és “Mózes”. 

Káin ölt. Egy kővel agyonütötte öccsét. Mást alig tudunk róla. Káin gyilkos. Mózes ölt. Később kőbe véste: NE ÖLJ. Mózes a törvényalkotó. 

Káin a féltékeny testvérgyilkos örök jelképe, de a Káin-bélyeget Mózes is viseli. Káin az álcázás művésze. Rejtőzködik: csupa kedvesség, csupa maszk. Mózes lázadó és alázatos. Hogy saját agresszivitását megfékezze, törvényeket alkot, amelyeket aztán ráerőltet mindenkire. S ha valaki nem engedelmeskedik, kitör belőle a káini indulat.

Az előadás, ha úgy tetszik, egy sor Káin-történet, másképp és megint másképp elmesélve. Mi pedig keressük a dolgok értelmét: megörököltük az indulatokat és a törvényeket; az egész végtelen ámokfutást.

(köve pedig mindenkinek van)

Kezdetben vala a Kő…
Kő a szívben. Kő a kézben. Kő a fejben.
Te is lehetsz Káin. Ha hirtelen te lettél az egyik, ott, ahol addig te voltál az Egy.
Ha minden közös lesz, ami a Tiéd volt csak.
És hol van Ábel? Szegény Ábel.
(Szegény Kő.)

…csak sokára lett a Törvény.

Hogy el ne vétsd a lépést, hogy erős falat emelj indulataid elé, kőbe vésed
(így  mindenki eszébe vésheti) a Parancsot.
Nem a kővel, a kőre sújtasz; nehéz ütésekkel fogalmazol.
S ha kész a tábla, áll a Törvény.
Ha megszeged, rád is lesújt.
(És akkor kő kövön nem marad…)

Fotógaléria:

Kritikák:

Céli Barbier: Chain’s hat french review
Deutsch Andor: Kőmagyar (Káin kalapja – Artus társulat)
Halász Tamás: A láthatóvá tett megismerés – Káin kalapja – Artus

További dokumentumok:

Hol-mikor

Stáblista:

Szereplők:Bakó Tamás
Goda Gábor
Gold Bea
Kiss Erzsi
Pintér Béla
Rendező-koreográfus:Goda Gábor
Zeneszerző:Kiss Erzsi
Fénytervező:Kocsis Gábor
Jelmeztervező:Remete Kriszta
Munkatársak:Ernst Süss
Kertész Nóra
Lukács Rita
Külön köszönet:Oldal István
Csaba Krisztina
Mohácsi András
Moltész Gyula
Upor László

Támogatók:

Fonó Budai Zeneház, Albeo Kft., Soros Alapítvány, NKA, NKÖM, Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, ARTUS-SOROS mobil színházi technika