Trailer:
Az ARTUS előadását Szondi Lipót “Káin a törvényszegő és Mózes a törvényalkotó” című tanulmánya inspirálta.
A “Káin kalapja” persze nem filozófiai mű, nem pszichoanalitikus sorstanulmány, nem elméletek illusztrációja. A jeleneteket nehéz – néha lehetetlen – és szükségtelen “visszabontani” azokra az absztrakt megfogalmazásokra, amelyek kiindulásul szolgáltak a munka kezdetén. A képek megfejtése önmagukban van, a “szándékok” – mint a fércöltés fonalai – a próbák során lassan kihullottak az anyagból, s maradt az előadás sajátos szövete: a profán emelkedettséggel, komoly humorral megközelített/újraírt mítoszok valósága. Mozdulat-zene, képzőművészettel beoltott tánc, test-költészet, gondolat-színház. A részleteiben teljes megjelenítés. ARTUS.
(Káinnak nem is volt kalapja)
A kalap nem öröktől való. A kalapot föl kellett találni. A folyton menekülésre kényszerülők addig-addig tartották fejük fölé a kezüket – félvén Jahve bosszújától -, amíg egyszer csak ottmaradt. Valahogy így.
A kalap azóta is különleges tárgy: a tisztelet, a rejtőzködés, a védekezés, a védelem szimbóluma. Elválaszt és összeköt, véd és elrejt. Alázatot sugall és félelmet. Eltakarja a Káin-bélyeget, vagy épp maga is megbélyegez.
(Mózes és a Káin-bélyeg)
A minták: “Káin” és “Mózes”.
Káin ölt. Egy kővel agyonütötte öccsét. Mást alig tudunk róla. Káin gyilkos. Mózes ölt. Később kőbe véste: NE ÖLJ. Mózes a törvényalkotó.
Káin a féltékeny testvérgyilkos örök jelképe, de a Káin-bélyeget Mózes is viseli. Káin az álcázás művésze. Rejtőzködik: csupa kedvesség, csupa maszk. Mózes lázadó és alázatos. Hogy saját agresszivitását megfékezze, törvényeket alkot, amelyeket aztán ráerőltet mindenkire. S ha valaki nem engedelmeskedik, kitör belőle a káini indulat.
Az előadás, ha úgy tetszik, egy sor Káin-történet, másképp és megint másképp elmesélve. Mi pedig keressük a dolgok értelmét: megörököltük az indulatokat és a törvényeket; az egész végtelen ámokfutást.
(köve pedig mindenkinek van)
Kezdetben vala a Kő…
Kő a szívben. Kő a kézben. Kő a fejben.
Te is lehetsz Káin. Ha hirtelen te lettél az egyik, ott, ahol addig te voltál az Egy.
Ha minden közös lesz, ami a Tiéd volt csak.
És hol van Ábel? Szegény Ábel.
(Szegény Kő.)
…csak sokára lett a Törvény.
Hogy el ne vétsd a lépést, hogy erős falat emelj indulataid elé, kőbe vésed
(így mindenki eszébe vésheti) a Parancsot.
Nem a kővel, a kőre sújtasz; nehéz ütésekkel fogalmazol.
S ha kész a tábla, áll a Törvény.
Ha megszeged, rád is lesújt.
(És akkor kő kövön nem marad…)
Fotógaléria:
Kritikák:
Céli Barbier: Chain’s hat french review
Deutsch Andor: Kőmagyar (Káin kalapja – Artus társulat)
Halász Tamás: A láthatóvá tett megismerés – Káin kalapja – Artus
További dokumentumok:
Hol-mikor
Stáblista:
Szereplők:
Bakó Tamás, Goda Gábor, Gold Bea, Kiss Erzsi, Pintér Béla
Rendező-koreográfus:
Goda Gábor
Zeneszerző:
Kiss Erzsi
Fénytervező:
Kocsis Gábor
Jelmeztervező:
Remete Kriszta
Munkatársak:
Ernst Süss, Kertész Nóra, Lukács Rita
Külön köszönet:
Oldal István, Csaba Krisztina, Mohácsi András, Moltész Gyula, Upor László
Támogató: Fonó Budai Zeneház, Albeo Kft., Soros Alapítvány, NKA, NKÖM, Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, ARTUS-SOROS mobil színházi technika