Retina – 2004

Miért nem néznek egymás szemébe az emberek?

„Két színházi függöny közt élek. Az egyik a világ felé a másik önmagam felé nyílik. Ritkán.”
(Goda Gábor)

„A valóságot az emberi képzelet teremti.”
(Karinthy)

“Hogy a kép kívülről vagy belülről vetül a retinára, változtat-e a lényegen?”
(Baricco)

Trailer:

Így történt:

Egy ember leesik a tetőről. Kezében egy tetőcseréppel zuhan több emeletet, míg végül a földön landol. Ül a földön, kezében a tetőcseréppel, nem lát, nem hall, nem mozdul, de él. Zuhanás közben ablakokon lát be, embereket, bútorokat, szituációkat pillant meg. Az ablakok, mint teljesen egyforma méretű képkeretek futnak el a tekintete előtt. Szeme fényképezőgépszerűen rögzíti a bennünk a látott villanásnyi életképeket. A sebesség miatt e „fényképek” összecsúsznak, mintha egymásra fotózták volna őket. Ez az utolsó és egyben egyetlen emléke. Élete hátralevő részében, a földön ülve, ennek az egyetlen képnek részleteiből egy új világot épít fel. Fejetetejére áll a világ. Mostantól ami a képzeletében él, az jelenik meg a retináján.

“Mint minden előadásunk, ez is egy modell. Most sem a valóságot, hanem annak egy lehetőségét járja körül. Számomra az alkotás nem másolata a reális világnak, hanem annak komplementere: egy láthatatlan történet, egy ellentmondásos szellemi cselekvésfolyamat. A realitás titkait azonban nem fejti meg, csak rámutat. A jelenségek világába vezet. Egyéni, személyes mítoszok kapnak formát, úgy hogy azok túlmutassanak az egyénen és minden ember mítoszát jelentsék.”

/Goda Gábor/